Magérlelő meditáció
Írta: Juhász Viki
Kérlek, kedves Meditáló, foglalj most helyet kényelmesen. Helyezkedj el úgy, hogy ne keresztezd a kezeidet, lábaidat.
Most egy rövid vizualizációs technikával segítek neked elmélyedni. Először a hármas számot kell majd háromszor megjelenítened magad előtt és kimondanod magadban. Majd a kettes, utána az egyes számot.
Végy egy mély lélegzetet, és mkiközben kiengeded, jelenítsd magad előtt háromszor a hármas számot, és mondd is ki magadban.
Végy egy mély lélegzetet, és mkiközben kiengeded, jelenítsd magad előtt háromszor a kettes számot, és mondd is ki magadban.
Végy egy mély lélegzetet, és mkiközben kiengeded, jelenítsd magad előtt háromszor az egyes számot, és mondd is ki magadban.
Most alapszinteden vagy, amely alkalmas arra, hogy megvalósítsd céljaidat és elképzeléseidet. Hogy megszabadulj blokkjaidtól és energiával töltődj
Itt és most azért fogunk meditálni, hogy türelmes legyél és együttműködő az élettel. Hogy elfogadd azt, hogy időnként várnunk kell. Hogy a Szívedben lakozó álmokat, vágyakat és terveket fel tud nevelni, meg tud valósítani.
Megértheted azt, hogy a terveidhez gyakran egyetlen dolog kell: idő és elfogadás.
Arra kérlek, képzeld el most a téli táj világát. Fesd le magad előtt a képet, amelyen hideg van. Láthatsz hegyeket vagy síkságot, vizet vagy erdőt. A tájat hó és jég fedi. Dermedt és mozdulatlan minden.
Nem látsz zöldet, nem látsz virágzó életet. A fák csupaszok és élettelennek tűnnek. A szél mozgatja csak az ágakat. A fűszálak dér és jég alatt hajlottak. A út pora fagyott.
Ilyenkor kint a téli tájon szendergésben van minden. Az élet mintha megszűnne létezni.
Nézd, hogy magába fordult a természet, hogy egy időre a fizikai anyag győzedelmeskedhessen. A jég kővé dermeszti a legéletteltelibb, legsudárabb fákat is.
De ez a téli halál csak egy kép, csak egy illúzió. Ne feledd a télnek és a csendes szendergésnek fontos szerepe van az életünkben. Ez a világ rendje, hogy a télben megszűnik valami, hogy a tavaszban újjá szülessen az egész világ. Gyakran tapasztalod az életedben, és nem csak télen, hogy terveid vannak, mégis minden állni látszik. Ilyenkor érleled belül a magot.
A tél idején minden, ami élet, visszahúzódik egy kis magba. S bár kint tombol a tél, bent minden élőlényben a Fény magja bújik. Nem bántja sem hideg, sem szél, sem hó.
Ez a kis mag tudja, hogy a télnek kezdetén látszólag győz csak a fizikai világ. Ahogyan enged a fagy és a hideg, a Fény átveszi helyét a világban. Szárba szökken tőle minden, ami élő. A melengető napsugárra a Föld élettel válaszol.
Nézd hát úgy meg újra a téli képet, hogy látod azt, hogy minden fának a törzsében, minden bokor az ágaiban és minden fűszálban, valamennyi madár és erdei állat ereiben megbújik a Fény. Ez a fény megadóan vár és kihasználja az idejét. Nem türelmetlen, nem követelőző.
A Fény tudja azt, hogy eljön az ideje. És mindig eljön az ideje.
Így már a téli táj mozdulatlansága előtted is több jelentésűvé válik. Látod már, hogy amit te üresnek látsz, az valójában tele van élettel és szeretettel?
Bármikor az életedben úgy érzed, hogy nem történik semmi, nem haladnak a terveid, gondolj arra, hogy a természet is visszavonul, ha újat akar alkotni. A természetnek is várnia kell, hogy eljöjjön az ideje. Így nagyobb megértésre tehetsz szert és könnyebben részt vehetsz az életedben.
Arra kérlek most téged, hogy figyelmed irányítsd vissza a tájra, amit korábban festettél magadnak. Ez a téli táj immár azt jelenti számodra, hogy érdemes várakozni a megfelelő időre és közben magadban ténykedni.
Képzeld, hogy egy nagyon jó meleg kabátnak kilépsz ebbe a téli tájba. Ahogy lépsz, akár hallhatod a hónak a ropogását is. A táj csendes és mozdulatlan körülötted. Jól eső téli sétát teszel most egy kis ösvényen, ami vezethet egy kis tisztásra vagy az erdőbe, ezt rád bízom, kedves Meditáló.
Indulj el az úton, lélegezz mélyet a tiszta levegőből. Lépteidet irányítsd egy kis tisztás felé, ahol nem nő nagy fa és nincsenek bokrok. Ennek a kis tisztásnak a földjében pihen a te várakozó terveidnek Magja. Várja, hogy ha megérett az idő, kitörhessen a földből és az Ég felé növekedhessen.
Ez a Mag magában foglalja azt, amit tudatosan és tudat alatt megvalósítani vágys.
Most még ott van, lent a földben szendereg. Nem bántja sem fagy, sem hó, sem szél. Ő belül őrzi a fényt. Tedd hát kezed efölé a kis tisztás felé és kezeddel küldj szeretetet és fényt a kis Magnak. Küldj neki türelmet, megértést és alázatot.
És most kérd, hogy Föld anya küldje vissza neked ezeket a jó és támogató energiákat: "Drága Földanya, kérlek, adj nekem szeretet energiát, amelyből neked végtelen sok van. Adj türelmet, amelyből neked végtelen so k van. Adj erőt, amelyből neked végtelen sok van. Szeretettel kérem ezeket Tőled, hogy terveimből valóságot hozhassak létre valamennyi embertársam javára. Köszönöm. "
Lásd, ahogy az energia kezedből a földbe sugárzik és az Élet ereje sugárzik vissza rád. Először kezedbe érkezik Föld anya ereje, majd kezeden keresztül eljut a vállaidhoz, körbefutja mellkasod.
Lásd, ahogy szíved kinyílik ebben a találkozásban, mint egy virág.
Szíved fényessége pedig betölti egész valódat ott a téli tájon és itt a meditáló székeden. Fényben úszol, a megértésben és tisztaságban. Egyáltalán nem fázol már, hiszen a Fény ereje melenget, bármilyen hideg és mozdulatlan a világ körülötted. Te vagy az, aki Fényt érlel magában és megosztja azt másokkal, akiknek hiányzik a Fény.
Immár megértetted azt, amit egy icipici mag is tud a világon: a Fényt meg kell érlelni magunkban azért, hogy aztán ha eljön az ideje, világra jöhessen bármi a fizikai világban. Ez mindennek a rendje.
Most pedig megkérlek, hogy gyere vissza ide a meditáló helyiségbe a téli sétádról. Szépen lassan teremtsd újra a tárgyakat és embereket magad körül. Légzésed lassú, nyugodt. Elméd tiszta és erős.
Most lassan 1-től 5-ig számolok. Mire 5-höz érek, te teljesen tudatos és éber leszel.
1
2
3 lassan megmozgathatod kezed, lábad
4
5 saját tempódban nyisd ki a szemed és térj vissza.